M A G A M R Ó L

is

írok!

Hogy s mint éltem meg a közel múltban életemet.

*****

1.

2010. január 4.

ÍGY TELNEK-MÚLNAK NAPJAIM    

     Nekem már négy-öt óra alvás elegendő. Ráadásul szakaszosan alszom. Két-három óra körül ébredek. Már kialudtam magam. Ötig-hatig ébren vagyok. Írok, rádiót hallgatok. Hallgatom a rádió tegnapi értékeiből válogatott adást. A Híreket, a Határok nélkül műsorát. (Még soha sem forgolódtam, küszködve az álmatlansággal.)

     Csendben Isten előtt. Minden napom kegyelem. Így hát megköszönöm Istennek ébredésemet, az új nap reményt, szeretteimet, kiterjedt rokonságomat. Isten elé viszem barátaimat, a gyülekezetet s magyar népünk sorsát.

     Majd hatóra tájt visszaalszom. Nyolcig tart ez édes álom.

     Nyolc órakor kelünk. Reggeli torna az ágyban. Majd reggeli teendőim elvégzése következik, ez kilenc óráig tart s a napi Bibliaolvasással fejeződik be.

    Azután leülők az Internet és Számítógép elé. Átnézem az újságokat, megnézem a gyülekezetünknek a Honlapját és a saját Honlapomat.

     Miután mindezeket rendre elvégeztem. Nekifogok „munkámnak". Egy, félkettő mire befejezem a Honlapommal való foglalatosságomat, egyéb írásaim, levelezésem.

     Ebéd után egy kis séta, rossz idő esetén a szobakerékpárra pattanok. Egy órán át szépirodalmat olvasok. Aztán megint az Internet és Számítógép köti le időmet. Este hatkor vacsorázom. Olvasással, háttér televíziózással fejeződik be a napom. Este tízkor bújok ágyba.

     Túl szépre sikerült napi teendőim beosztásának vázolása. Bizony néha összekuszálódik a „rend".

     De hát így kerek a világ!    

*

12.

2009. december 22.

VERSEIM

     Mint írtam volt, a számítógép sokat segíti munkálkodásomat.

     Korábban, életem egy-egy szakában gondolataimat játékos rímekbe szedtem. Hetvenedik születésnapom táján újra „rám tört" ez a készség.

     No, azért nem vagyok költő, csak gondolataimat rémes-rímes formába öltő.

     2010-nyarán, hetvenkettedik születésnapomon ezzel kívánok előállni, ha Isten kegyelme életemet megtartja.

     Honlapomon olvasható verseim egy csokra!

*

11.

2009. december 15.

JÓL BEVÁLT GYAKORLAT

     Számítógépen való munkálkodásom, s azon mind otthonosabban való ténykedésem lehetővé tette, hogy egyidejűleg több témát is írogathatok. Egy kattintás ide, avagy oda és máris a kívánt tárgykörben vagyok.

     Mivel naponként olvasom a Bibliát, s az olvasottakkal kapcsolatos gondolataimat fel is jegyzem, szinte észrevétlenül összeállt egy, az esztendő minden napjára szóló gondolat. E füzetecskét is megjelentetem újévi meglepetésként. A címe:

CSAK LÉGY EGY KISSÉ ÁLDOTT CSENDBEN

*

10.

2009. december 10.

GYÜJTEMÉNYES ÍRÁSOK KIADÁSA

     2007. szeptemberében sikerült megszerveznem 45 éves találkozónkat Debrecenben volt évfolyamtársaim egybehívásával.

     Jól sikerült találkozó volt. Beszámolók, anekdoták, leletvidámító beszélgetések hangzottak el.

     Hazatérve, miután ülepedett bennem a sok élmény, azon gondolkodtam, mi lenne, ha az évfolyamunk megírná élményeit, s azt kiadnám.

     Ehhez azonban meg kell nyernem évfolyamtársaimat. Levelezés, telefonok: A siker nem maradt el. Sikerült összeszednem professzorain fényképét is. Ez meglepetés lesz. A „mű" nyomdában van.

TEOLÓGUS DIÁK TÖRTÉNETEK

ÉS EGYÉB LELKIPÁSZTORI ÍRÁSOK

     E cím alatt jelenik meg majd a gyűjteményes írás összessége.

*

9.

2009. devember 5..

ÉN IS ÉLTEM

     Miközben írogattam könyvecskéimet, „pihenésképen" jegyzeteket készítettem.  Életem kisebb, nagyobb történései idéződtek fel emlékezetemben. Címem még nem volt, de már játszottam a gondolattal, hogy megírom életrajzomat.

     Isten életemet megajándékozó kegyelméből írhattam meg önéletírásomat. Ötödik könyvemet. Én is éltem címmel.

*

8.

A KOLUMBÁN KÖNYV SZÜLETÉSE

     Régi-régi elgondolásom volt, hogy a Kolumbán lelkészekről írjak. Azaz, hogy gyűjtögetett feljegyzéseimet, jegyzeteimet összefoglaljam, s megjelentessem.

     Hat Székelyföldi és hat magyarországi lelkipásztorról tudtam. Egészen 1800-ig vissza tudtam keresni, 1974-el záródóan. A nagytiszteletű urak közül, aki csak „tehette", főleg az idősebb korosztály, mindnyájan Olasztelek szülöttei.

     Isten iránti hálával fejeztem be a Kolumbán lelkészekről szóló életrajzok s egyéb írások összegzését.  Kétszáz esztendő alatt 12 református lelkipásztor került ki a nagycsaládból.

     A bevezetőben írtam volt, Édesapám emléke előtti tiszteletadás volt az elsődleges célom.

     De látnom kell, mind olyanok voltak ők, a Kolumbán lelkipásztorok, akik egyházukhoz, hazájukhoz hűen ragaszkodva, börtönt, elbocsátást, hátrányos élethelyzetet is vállaltak. A rájuk bízott gyülekezet életét hordozva voltak „példaképei a nyájnak" az Isten szeretet és emberszeretet parancsolatának megélésével.

     Emlékük legyen áldott!

*

7.

2009. szeptember 28.

A HARMADIK KÖNYVEM

     Gyárfás Ildikó, az első szabad választás négy évében képviselőtársam volt, majd a megyei közgyűlés elnöke, ezzel egy időben országgyűlési képviselő is volt.

     Az egyházközség egy jótékonysági hangversenyén részt vett,  s az azt követő szeretetvendégségen, pedig rám volt bízva, mint egykori jó ismerősre.

     Kérdésére elmondtam, hogy írogatok. Meg is ajándékoztam két megjelent munkámmal. Megkért, hogy ha már írok, írjak a falu történetéről, s arról, hogy hogyan, s mennyiben lettem Barcikai. Egyéb írásaimnak is helyt adhatok, azzal csak színesedik, teljesedik a kiadvány. A kiadatásról ő gondoskodik.

Most már célt látva magam előtt, kezdtem neki az írásnak. Hamarosan el is készült harmadik könyvem GYÖKEREK

címmel.

*

6.

2009. szeptember 21.

MÁSODIK KÖNYVEM

     Első könyvemet lelkipásztorok, barátaim s a gyülekezetünk tagjai között ajándékoztam széjjel.

     Számos vélemény is érkezett „terápiás" írásomról. „Ha az Isten ad még Neked elég energiát, úgy folytasd könyvednek utódait, hogy megszülethessenek azok a sorok, amik még Benned tiszta fénnyel és lánggal lobognak. Légy továbbra is örömszerző lelkipásztoroknak, családod minden tagjának." Írta Kóris Lajos bácsi, nyugdíjas miskolci lelkipásztor. Dr Benke György teológiai tanár leveléből: „Történelmi hűséggel, humorral, olykor 'szókimondva', de mindig szeretettel! ... A második kötet?"

     Szót fogadtam. Írtam, de most már számítógépen.

     2005-ben megjelent gyűjteményes írásom LELKIPÁSZTORI ÉLETEKBŐL címmel.

*

5.

2009. szeptember 14.

BARÁTAIM

     Voltak, bizony voltak. Ahogyan azonban múltak gyógyulgatásom a napjai, úgy egyre kevesebben nyitottak, s nyitnak rám ajtót. Fogyatkozik barátaimnak száma.

     Korábban egyházmegyei beosztásomból fakadóan súlya volt szavamnak. Ki kapjon segélyt, kölcsönt, s mennyit. De mivel egészségi állapotomban változás állott be és nyugdíjba vonultam, hát szinte érthető volt „ejtetésem".

     Ma már egy kezemen meg tudom számolni, hányan is vannak az én lelkipásztor barátaim. 

     Erről van egy versikém is:

BARÁTAIM

Vannak „lelkész barátaim"!

      Szépen prédikálgatnak a szeretetről,

    s arról, hogy a szeretet

       soha el nem fogy.

   De sokan elhagytak,

    mikor bajba jutottam.

         Vannak „világi barátaim".

         Velük a szeretetről

            soha sem beszéltünk.

          De meglátogatnak,

            és mellettem  állnak,

          segítenek rajtam.

 

         Kik is az én barátaim?

           Milyen is hát az igazi szeretet?

      2008. március 8.

     Nem panasz ez.  Mert ma is vannak barátaim szép számmal. Csak bizonyos mérlegkészítés. Nem magam felett szánakozom, inkább azokat sajnálom, akik megmérettek és könnyűnek találtattak.

*

4.

ELSŐ KÖNYVECSKÉM

     Várady József kondói lelkipásztor, Józsi bátyám, azokhoz  a lelkipásztorok  tartozott, akik rendszeresen meglátogattak.

     Egy látogatása alkalmával rajtakapott. Épen gépeltem a gyülekezetekhez kötődő emlékeimet.  „Olvasd már fel mit írtál!" Eleget tettem kíváncsiságának. „Van ilyen írásod több is?" - kérdezett újra. Olvastam tovább facetiáimat*. „Ki kell adni könyv formájában!" Hangzott a csattanós bírálat.

     Így született meg első könyvecském:     

     GYÜLEKEZETEK LELKIPÁSZTOROK TÖRTÉNETEK címmel.

*Facetia (facécia) = latin szó, a 17. századig divatos elbeszélő műfaj, rövid, tréfás, csattanóra kihegyezett anekdota szerű történet.

*

3.

ÍRTAM

     Írtam, hát csak írtam. A napi események, de a múlt eseményei is egyre szaporodtak. Megnyílt az emlékezés kútja.

     Azon gondolkodtam, hogy valamilyen rendszert kellene kialakítani „alkotásaimban".

     Azaz ötletem támadt, hogy sorba veszem a nyolcvannégy gyülekezetet, amelyekben igét hirdettem, helytálltam, mint helyettesítő, vagy helyettes lelkész, mikor is hét esztendőn át az Esperesi Hivatalban szolgáltam.  

     Emlékeim, az események talán érdekesek, talán megírásra  is érdemesek:            

     Mert hogy velem mindég történt valami!

     Ebben a mederben folytattam munkálkodásomat.

*

2.

KARBANTARTÁS!

Agyam karbantartása végett naponta egy A4- es oldalt pötyögtettem le az írógépen. Valamikor az esperesi hivatalban az én feladatom volt, hogy a levelek gépelést végezzem. 

Az agyvérzéssel új helyzet állott elő.

Minden kezdet nehéz! Tartja a közmondás.  S ez valóban így is van.

Így is volt.

*

1.

VOLTAM!

Voltam jobb sorsra érdemes gyermek, lelkipásztor édesapám után osztályidegen. Majd teológus diák, segéd és beosztott lelkész, s végül lelkipásztor. Huszonhárom évig szolgáltam a Kazincbarcika-felsői gyülekezetben, Barcikán.

Tizenkettedik éve már, hogy agyvérzésből gyógyulgatva élem az életem.  Az írás karbantart, gyógyít. Így jutottam el e HONLAP írásához.

Hiszem, Isten most más munkamezőre állított.

*

Oldal: M A G A M R Ó L I S !
KOLUMBÁN ZOLTÁN nyugalmazott lelkipásztor gondolatai - © 2008 - 2024 - csendben.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat