2010. február 1.

TÉLI FÜRDŐZÉS

     Nyári rekkenő melegben bizony jó megmártózni a hűs habokban. No, de télen. Hallottak már ilyet.

     Pedig éveken át, a karácsonyi ünnepek utáni első hétköznapon, december 27-én az volt az igazi pihenésünk, a szó szoros értelmében vett felfrissülésünk, mikor is szedtük a sátorfánkat, s beültünk a Trabant autónkba és irány Bogács.

     A téli hónapokban is nyitva tartó Fürdőig meg sem álltunk

     Levetkőztünk, kissé dideregve megközelítettük a medencét, és zsupsz be a 32°-os vízbe.

     A levegő hőmérséklete -8, -10° körül volt.

     Megfogalmazhatatlan az, az érzés, amikor a forró víz átmelegíti az ember testét. Az meg egyenest földöntúli volt, amikor kimerészkedtünk pár percre a medencéből. Havazkodtunk. S újra vissza. Ezernyi tűszúrást éreztünk testünkön. Aztán igénybe vettük a közelben álló Büfé- kocsi-szolgáltatást. Friss, házi tepertős pogácsa, tea és forralt bor volt a kínálat. (Már Gábor fiam vezetett!)

     Volt úgy, hogy a három medencében öt-hat ember volt csak.

     Két-három órás lubickolás után még birtokunkat is felkerestük. Befűtöttünk. Jól esett az uzsonna, vagy inkább így, az estebéd.

     A kellemesen töltött idő után, testben, lélekben felfrissülve tértünk meg otthonunkba, Barcikára.

*

Kedves Olvasó! Szeretettel köszöntöm!

Hetvenegy évemet megélve, élettapaszalataimat, innen-onnan  való elmésnek vélt gyüjtögetésemet, verseimet, egyéb írásaimat kívánom közzé tenni.

Én is voltam, ötödik könyvem címével mondom:

Voltam,

és még a kegyelem ideje tart....

Voltam jobb sorsra érdemes gyermek, lelkipásztor édesapám után osztályidegen. Majd teológus diák, segéd és beosztott lelkész, s végül lelkipásztor. Huszonhárom évig szolgáltam a Kazincbarcika-felsői gyülekezetben, Barcikán.

Tizenkettedik éve már, hogy agyvérzésből gyógyulgatva élem az életem.  Az írás karbantart, gyógyít. Így jutottam el e HONLAP írásához.

Hiszem, Isten most más munkamezőre állított.

*

MÉLY MÁR A „KÚT”! 

Nagyon mély már a kút. Az emlékezés kútja.

Történeteim, így nem az időbeliség sorrendjében követik egymást, hanem úgy, ahogyan az emlékezés „diktálja” azokat.

 *

EGYMÁS HITE ÁLTAL!

Ha megtisztelsz azzal, hogy véleményedet, meglátásodat nem rejted véka alá, s ha kész vagy azt okulásomra tudtomra adni, megköszönöm.

Mivel még nincs arra lehetőség hogy a Honlapon belül írjon az olvasó,így megadom címemet:

kolumbanlelkesz@gmail.com

*

Oldal: Köszöntő
KOLUMBÁN ZOLTÁN nyugalmazott lelkipásztor gondolatai - © 2008 - 2024 - csendben.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat